|
Versek 2 §
~ Hiába telt el annyi nap, hónap, év,
Még mindig te lángolsz szívem közepén,
Ha hozzám érsz még mindig remegek,
Csókjaid még mindig az ajkamon égnek,
Ha nem vagy velem hiányzol nekem,
Várom a napot, hogy újra veled lehessek,
Minden pillanatban rád gondolok,
Álmaimban te vagy az egyetlen angyalom,
Szeretlek téged mindig és mindig,
Veled akarom le élni az életemet végig,
Nagyon szeretlek téged,
Soha sem hagylak el ezt meg ígérem! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
~ Két ifjú ül a naplementénél,
Mind a kettőnek ragyog a lelke a szíve közepén,
A lány nézi a csodálatos naplementét,
A fiú a lány arcát, hogy mennyire szép,
A leányka észre veszi s vissza néz a fiúra,
A fiú mosolyog s gyengéden megcsókolja,
Utána a lány ránéz s megkérdezi:
- Meddig fogsz szeretni?
A fiú elgondolkodik s így szól:
-Addig amíg szeret a szíved én szeretlek téged,
A lány egy újabb kérést tesz fel neki:
-Ha elindulnék az utamon meddig fognád a kezem?
A fiú ránéz s mosolyogva válaszol:
-Ha kell a végtelenségig.
A lány arca ragyogott a boldogságtól,
Nem volt több kérdése a fiúhoz,
Teltek az évek s ők boldogságban éltek,
Az ifjúkból házas emberek lettek,
Újra teltek az évek,
S a naplementénél két ember üldögélt,
Mind a kettő idős volt már nagyon,
De lelkük a boldogságtól ragyogott,
Az asszony ránézett az úrra s ezt kérdezte:
-Emlékszel még, hogy mit ígértél nekem régen?
Erre az úr felnéz az asszonyra s így szól:
-Emlékszem! Azt, hogy szeretlek míg te szeretsz!
Akár a végtelenségig is fogom a kezed,
De a végtelenség még nem érkezett el,
De ha eljő én akkor is ott leszek melletted! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
~ Álmomban egy angyalt láttam,
Sose láttam szebbet nála,
Mozgása olyan volt mint a szellő,
Lassú mégis kellemesen lengedező,
Ajka olyan volt mintha vérrel itatták volna,
Vörösen fénylett s égető volt a csókja,
Hosszú haja úgy lebegett mint a selyem fonál,
Érintése olyan puha volt, olyan lágy,
Bőre barna színű s puha,
Bódító volt az illata,
Fülembe suttogta, hogy szálljak vele,
Megfogtam kezét s szálltunk a fellegekbe,
Majd felébredtem a sötét szobámban,
S az angyal ott állt az ajtóban,
Kecses mozgásával oda jött hozzám,
S megcsókolta ajkával ajkam mitől égett a szám,
Majd rám mosolygott s azt mondta nekem,
Szeretlek téged életem! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
~ Nekem olyan srác kell aki féltőn szeret,
Minden nap elmondja, hogy szívének mit jelentek,
Nem zavarja ha reggelente kócosan ébredek,
S ha smink nélkül vagyok úgy is tetszek,
Nem zavarja ha néha bután felnevetek,
Nem zavarja ha egy kicsit bolond a szívem,
Esténként karjában alszom el,
Reggelenként csókkal ébreszt fel,
Nem szól rám ha más fiút is megölelek,
Hisz tudja, hogy baráti szeretetből teszem,
Ha valaki engem bánt ki áll mellettem,
Féltve őriz s szereti szívemet,
Nem felejti el a születés napom,
Ő az első aki mondja, hogy "boldog szülinapot",
Nem felejti el, melyik a kedvenc virágom,
S tudja az összes álmom,
Nem fél kimondani h mit érez,
Nem taszítja el a romantikus életet,
Ha beteg vagyok fogja a kezem,
Lelkével segít, hogy meggyógyuljon lelkem,
Ha csókot kérek, égető csókot ad nekem,
S minden nap fogja remegő kezem! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
~ Ha álomra hajtod a fejed,
S repülsz a fellegekbe,
Nem ígérem, hogy repülök veled,
De vigyázom az álmodra, hogy nyugodtan repülhess!
Ha sírsz és bántja valami a lelked,
S vigaszra vársz tőlem,
Nem ígérem, hogy megtudlak vigasztalni,
De veled fogok együtt sírni.
Ha mérgedben kiabálni szeretnél,
S üvöltenél ahogy a torkodon kifér,
Nem ígérem azt, hogy le állítalak,
De veled kiabálok, hogy hallják minden szavad.
Ha egy útra készülsz rá lépni,
De rosszul fogsz dönteni,
Nem ígérem, hogy vissza húzlak,
Inkább megfogom kezed s sétálok veled a rosszba! ~
¤ lélekszorító Versek ¤
§
~ Leülök az asztalomhoz egy papírral kezemben,
Tollat ragadok s elkezdem írni a levelem,
Ez a levél csak neked szól,
A te szívedhez mely jéggé fagyott,
Az áll benne, hogy most már búcsúznom kell,
Többé nem jöhetsz velem, nem foghatod a kezem,
Könnyeimmel küzdök miközben keresem a szavakat,
Mert a gondolat is fáj, hogy elhagylak,
De nem tehetek most már semmi mást,
Hiszen rád mától egy új élet vár,
Szívemben örökké ott marad a neved,
Hisz bele vésted mindörökre,
Többé nem mondhatom el mennyire szeretlek,
Csak papírra véshetem imádott neved,
Most könnyekkel búcsúzom el tőled,
Remélem, hogy boldog leszel,
A bilincseket szívedről le veszem,
Hogy szabadon szállhass minden fele,
De még egy utolsó kérésem lenne,
Ne felejts el engem soha se,
Mert engem bármerre is visz az élet,
Én a szép emlékeinket nem felejtem el,
Kérlek emlékezz rám néha,
Rám, ki könnyeivel írta alá búcsúleveled! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
~ Egy barna kislány szomorúan üldögél egy park közepén,
Nézegeti a padot s fájdalom ül szíve közepén,
Végig húzza kezét a padba vésett szíven,
Halkan olvassa újra s újra a bele vésett szöveget,
"Mindörökké csak veled szerelmem"
Ez állt a szívbe vésve,
A kislánynak elered a könnye,
Kevés ideig tartott az örökre,
Vissza gondol a szép napokra,
Mikor a fiú bele véste a padba,
Mikor mosolyra görbül piros ajka,
S a szerelemről szólt minden mondata,
De a fiú egy nap nem jött többé,
S a lány egyedül maradt a szíve közepén,
A lány rég nem érti már,
Vajon a fiú merre jár,
Üres most már a kettejük padja,
Nincs többé csókok áradata,
Hol egykor gyönyörű nap sütött,
Most beborult és szürke lett az égbolt,
Esik az eső szüntelen,
A lány szíve fájón remeg,
Utoljára kimegy a padhoz könnyeivel,
Egy rózsát helyez a padra az emlékeivel,
Majd megfordul és haza indul,
De szívében örökre ott marad az űr! ~
¤ Lélekszorító Versek ¤
§
|